A feledés vén éjjelén
Él még az Akarat;
A Szent el nem felejt soha,
A profán – megtagad.
A vízözön-függöny mögött
Minden csak látomás,
Isten se tudja, lesz-e még
Egy újabb felvonás.
Idők mélyén,
Világ végén,
A kollektív tudattalan
Szürke rejtekén,
Nem sejt a világ,
De lát
Az Egyén.