Pete László Miklós versei

A megunt Tél visszajönne, A nyakunkra ülne, Láttunk elég havat, fagyot, Nem kérünk belőle! Széllel-faggyal a világot Bőszen megijeszti, Talán úgy az emberiség A reményét veszti. Márciusi pesszimizmust, Fagy-attakot hozna, Azt hiszi, a tavasz-reményt Belepte a rozsda. Itt lejárt az ideje, de Nem sejti a dőre, Pár hónapot sem maradhat – Legfeljebb jövőre.... Tovább »

Vak kulissza-márciusban Jelen, Jövő összeloccsan. Szomorú hangszer hegedül, Tócsák vize patakba gyűl. Tél erőlködését látjuk, Csendben pokolba kívánjuk. Vak kulissza-márciusban Világ pancsol a tilosban. Pillantások kővé váltak, Jogok tótágasra álltak. Pénz törekszik hatalomra, Vele a kánon – a lomha. Vak kulissza-márciusban A hitünk össze nem roppan. Vissza akar jönni a tél, Dühöng, zúg, támad, nem… Tovább »

Utópiák vicsorognakJöttét lesve rossz napoknak.Hagyomány testébe marnak;Új Világrendet akarnak.Ha papírról létre kelnek,Orwell-nótát énekelnek.Utópiák vicsorognak;Varjú-felhők kavarognak.Profán-globál pénzhalmazokFölött a Jövendő zokog.Doktrína,Világrend,Kvóta…Mindig csak a régi nóta…Utópiák vicsorognak;Fészke legyen a kakukknak…Platón Állama – álmatlan;Ezekhez képest – ártatlan…A mai globál rémálmaRossz profán pokolból állna…Utópiák vicsorognak;Aztán – nyugdíjba csoszognak.Jön új, szép és békés világ,Ami nem kér utópiát.Nemzeteket, családokatLátunk Jövő napja alatt…… Tovább »

  Szép híres régi márciusi nap…Kokárda,Csatadal,Kossuth-kalap…Tizenkét pont.Tömeg,Talpra magyar!Hiába jött utána zivatar…Egykoron…Éppen ma százhetven éve…Míg él magyar,Élni fogAz emléke…Szép híres régi márciusi nap…Szépséges, áldottMagyar pillanat…Tiszta gyémántként ragyogó napunk…Magyarok ma isÁltalaVagyunk…Emberi JövőhözMúlt az alap;Szép híres régi márciusi nap…  ... Tovább »

Kora tavaszi napon Napsugár az ablakon; Szent Öröm egyensúlyozik Néma sóhajon. Márciusi reggelen Ezer gondolat terem; Megnyugodva ölelkezik A Hit meg a Sejtelem. Új Tavasznak hajnalán Élni kéne szaporán; Boldogságunkkal most teszünk Jövőt Jövővé Talán…... Tovább »

Most először kabát nélkül; Tavaszunk tétován épül. Sóhajt az otthon-házikó, Elolvadt a múlt heti hó. Ifjú Remény lóra pattan Szent tavaszi hangulatban. Jövendőnk Jelenné szépül; Most először kabát nélkül.... Tovább »

Újabb közös márciusunk Cammog nehezen; Kikelet cihelődik már A Tavasz-hegyen. Télen megint sokat fáztál, Drága Életem, Ideje már, hogy jöjjön a Tavasz-kegyelem. Élni csupán örömnek és Jövőnek lehet, Újabb közös márciusunk Ad majd meleget…... Tovább »

A vén ateista végzetRánk mindig rossz szemmel nézett.Magyar államunk és álmunk,Mindig az útjában állunk.Gyönyörködik túlerőbenGyönyörködik véres főben.A vén ateista végzetCimborája az enyészet.Eleve elrendelt vége –Entrópia-öltözéke.Vén Isten-gyűlölő profánPoroszkál halandó lován.A vén ateista végzetÁlistenszerű igézet.Globális semmire vágyva,Android-tömeget látva.Csillogó magányra nevel,Pénz-bálványnak oltárt emel.A vén ateista végzetMilliószor semmivé lett.Minden bátor pillanatbanEgyesül az alkonyattal.Ránk dühös panasszal bégetA vén ateista végzet…. Tovább »

Fényesen jött, Csúful végzi; Olvad már a hó; Doktrínák szülte világban Élni sose jó. Minden fagynak Véget vet a Meleg és a fény; Előbb-utóbb újjáéled Mindig A Remény. Pénz-gólemben ölthet testet Lomha túlerő; Szőrös mancsa közt nem vár ránk Értelmes Jövő. Fényesen jött, Csúful végzi; Olvad már a hó; Addig élünk, Míg szabad az érzés,… Tovább »

Legyen Jövő? Ne legyen? Most vagyunk a mérlegen… Döntéshelyzetben vagyunk, Az lesz, amit akarunk… Mit akarunk? Mi kell hát? Látszat-demokráciát? Vagy maradjon élhetőnek A Hazai Kis Világ? Most vagyunk a mérlegen. Legyen Haza? Ne legyen? Maradjon identitás? Vagy legyen valami más? Jöjjön a behódolás? Nyálas szirénénekek Nemzetközi hangzavara Nyekereg… Most vagyunk a mérlegen, Perspektíva, Cél,… Tovább »