Vak kulissza-márciusban
Jelen, Jövő összeloccsan.
Szomorú hangszer hegedül,
Tócsák vize patakba gyűl.
Tél erőlködését látjuk,
Csendben pokolba kívánjuk.
Vak kulissza-márciusban
Világ pancsol a tilosban.
Pillantások kővé váltak,
Jogok tótágasra álltak.
Pénz törekszik hatalomra,
Vele a kánon – a lomha.
Vak kulissza-márciusban
A hitünk össze nem roppan.
Vissza akar jönni a tél,
Dühöng, zúg, támad, nem henyél.
Régebben volt bajunk vele,
Mára – lejárt az ideje.
Vak kulissza-márciusban
A jégkorszak falba koppan.
Vágyunk további tavaszra,
Nem akarunk telet vissza.
Jön, ha hiszünk a Tavaszban;
Vak kulissza-márciusban.