Vak kulissza-márciusban

Vak kulissza-márciusban
Jelen, Jövő összeloccsan.

Szomorú hangszer hegedül,
Tócsák vize patakba gyűl.

Tél erőlködését látjuk,
Csendben pokolba kívánjuk.

Vak kulissza-márciusban
Világ pancsol a tilosban.

Pillantások kővé váltak,
Jogok tótágasra álltak.

Pénz törekszik hatalomra,
Vele a kánon – a lomha.

Vak kulissza-márciusban
A hitünk össze nem roppan.

Vissza akar jönni a tél,
Dühöng, zúg, támad, nem henyél.

Régebben volt bajunk vele,
Mára – lejárt az ideje.

Vak kulissza-márciusban
A jégkorszak falba koppan.

Vágyunk további tavaszra,
Nem akarunk telet vissza.

Jön, ha hiszünk a Tavaszban;
Vak kulissza-márciusban.