Utópiák vicsorognak
Jöttét lesve rossz napoknak.
Hagyomány testébe marnak;
Új Világrendet akarnak.
Ha papírról létre kelnek,
Orwell-nótát énekelnek.
Utópiák vicsorognak;
Varjú-felhők kavarognak.
Profán-globál pénzhalmazok
Fölött a Jövendő zokog.
Doktrína,
Világrend,
Kvóta…
Mindig csak a régi nóta…
Utópiák vicsorognak;
Fészke legyen a kakukknak…
Platón Állama – álmatlan;
Ezekhez képest – ártatlan…
A mai globál rémálma
Rossz profán pokolból állna…
Utópiák vicsorognak;
Aztán – nyugdíjba csoszognak.
Jön új, szép és békés világ,
Ami nem kér utópiát.
Nemzeteket, családokat
Látunk Jövő napja alatt…
