Köd terül az éjszakára,
Hold bújik téli magányba.
Január ágya vetetlen,
Hideg az ég és kietlen.
A köd mögött sötét tömeg,
Tán erőt gyűjt a tél-sereg.
Köd terül az éjszakára,
Ásít a Múlt télre, sárra.
Hazám síró, öreg telek,
Ostromolják hazug szelek.
Jövőnek Remény az ára;
Köd terül az éjszakára.