Pete László Miklós versei

Sátán úr, a vén objektív Azt mondja, csak pumpa a szív. Az ember csak véges tudat; Minden a halálra mutat. A világba belevetve, Véletlen létbe rekesztve… Sátán úr, a vén objektív A végzet mocsarába hív. A világ rozoga fészer, Benne – gazdasági kényszer. Az ő objektivitása Csupán kasírozott kása. Nem számít a személyes gond, Csupán… Tovább »

A Boldogság képességét Nem az Isten adja, Jelzi, hogy út vezet hozzá, De meg nem mutatja. Nincs eleve elrendelve, Isten ki nem mérte, Hozzájuthat mindenki, de – Dolgozni kell érte. Se vagyonok, Karrierek, Se a könnyű flörtök; Bőven teremt tévutakat Az anyagi ördög. A Boldogság képessége Nem háborús préda, Nem gazdasági nyereség – Csak az… Tovább »

Hidegvérrel a hidegben; Aki jól fél, Sose retten. Annak, aki sokat megél, Elkerülhetetlen a Tél. Ha Létünkre van Felelet, Tavasz követi a Telet. Istennek szeme se rebben; Hidegvérrel a hidegben…... Tovább »

Tél partjain – Csillagidő; Marad-e Múlt? Lesz-e Jövő? Szél sodor mocsárba, alább, Vagy megyünk az úton tovább? Megmaradunk-e magyarnak, Vagy az lesz, amit akarnak? Tél partjain – Csillagidő; Sosem nyugszik a túlerő… Elsüllyesztett Atlantiszok Rég halott lelke háborog… A kánon rossz, pénzes óság – Átüt rajta a valóság… Tél partjain – Csillagidő Isten homlokán száz… Tovább »

Januári éjszakán Dér az Idő ablakán. A szobában bödönök, A Múlt azokban nyüzsög. A vén erdőkerülő, Meg a csecsemő Jövő Emlékek hegyoldalán Januári éjszakán…... Tovább »

Csodálatos emberek Élet-aurája; A hétköznapi emberlét Barátság-ruhája. Bennünk a szent Kegyelem Hétköznapra éled, Isten nem egyént teremtett, Hanem Közösséget. Kedves emberek nélkül nincs, Csupán pénz, meg átok… Élni sem lehetne, ha nem Lennének Barátok…... Tovább »

Holle anyó rázza már, Havat ont a párna, Milliónyi fehér pehely Téli táncát járja. Hull a sárba, hull a hó, Jeges kézzel éget, Hamuszürke egek alatt Fehérlik az Élet... Tovább »

Lehet-e most a Jövő hírnöke Napfényes januári szombaton Egy bátorságos, kicsi hóvirág, Vagy Mégsem ilyen jó ez a világ? Lehet-e most a Jövő hírnöke A Tél kifulladása idején, Hogy rügyezik a fiatal juharfa, Vagy a világ csalfa, És szegény fára jönni fog a fagy? Lehet-e most a Jövő hírnöke, Hogy van Remény, Család, Van Szeretet;… Tovább »

Mendegél a vén Idő,Kocog a lova;Kortalanul látjuk, hogyA halál tétova…Ember-istenség szorongAz uborkafán;Pénzért hemzseg, fontoskodikA buta profán.Pénz-agyú világbohócTervekkel tele;Újabban már “szabadság” lettA rabság neve.Mendegél a vén IdőÜres partokon;Az anyagi végtelenbenMindenki rokon.Entrópia vicsorogHalál-polc alatt,A technika öröklétetSenkinek sem ad.Konzerv-filozófiátAz Idő jegel,Az általa várt jövendőSose jöhet el.Mendegél a vén Idő,Kocog a lova,Egyedül csak Isten tudja,Mi a dallama.  ... Tovább »

Januári profán éjszakában Pityókásan ballag a hideg. Azt képzeli, hogy a valóságban Soha senki nem kell senkinek. Azon töpreng zsebre dugott kézzel, Hogy mért lehetetlen a nyár, Hogy entrópia a végső igazság, És minden lét abortuszra vár. Pedig télen is zajlik az Élet, S mindig nyitva Isten ajtaja; Nem fog látni, aki képtelen rá… Szegény,… Tovább »