Pete László Miklós versei

A liberális rombolás után, Ha a ripacs, képmutató profán A ködös semmibe menekül el, Egyszer majd újra… Építeni kell… Egyszer majd újra építeni kell!... Tovább »

Sáros tócsa néz az égre, Létét a holt anyag mérte. Minden dogma kikent-kifent, Néz a Nap messze odalent. Alvó világra köd terül, Nem tudni, hogy mi van “felül”. A Múltat még Isten mérte; Sáros tócsa néz az égre…  ... Tovább »

Lélektisztító ádventi napok; A köd mögött Csillag ragyog. Rossz érzések, Gonosz gondolatok, Ádventi feledésbe Hulljatok! Lelki ünneplőnket vesszük elő; Új karácsonyt ígér A télelő. Lélektisztító ádventi napok; A háttérben Anyaghit Sompolyog. Istentelenségek pokolba néznek; Rabszolga szkepszis dorombol A pénznek. Isten kezét hiába sose nyújtja; Európát elsiratja A Múltja. Tiszta Lélekhez Csoda közeleg; Szeretteiben Istent látja… Tovább »

Hétköznapi esti csendben Tél szakálla halkan serken. Alkony fején sötét kendő; Öregedik az esztendő. Lombjai javát megette; Eljárt az Idő felette. Hétköznapi esti csendben; Mindig a Jövővel szemben. Hétköznapi esti csendben Anikóm keze kezemben. Istennek szeme se rebben; Hétköznapi esti csendben…... Tovább »

Szent karácsonyt várva Ádvent idején, Karácsonyi lélektüzem Élesztgetem én. Hátam mögött szorgos Kályha duruzsol, Kint az anyag ordít. Isten Hallgat valahol. Jövő alszik titkos Jászol rejtekén, Szent karácsonyt várva Ádvent idején.... Tovább »

Hideg téli eső szakad, Ázik végzet és Akarat. Hogy mi lesz a jövőnk sorsa? Talán káposzta, Tán torzsa… Ha az anyagra hallgatunk – Magunk is anyaggá fagyunk. Hideg téli eső szakad Áznak a közönyös falak. A Jelen ködös és kába, Múltak gyűlnek pocsolyába. Hideg téli eső szakad, Ázik végzet és Akarat.... Tovább »

Mikulás Bácsi mítosza Bennünk alakul; Sok kis egyedi Boldogság Renddé igazul. Nem hiszünk benne. A szkepszis Bennünk zakatol; Pedig tudjuk, hogy létezik Mégis… Valahol… Hollywood nevelte naggyá Talán csakugyan, De a világnak rá azért Nagy szüksége van. Mikulás Bácsi mítosza Maga a csoda, Rajta kívül nincs is modern Mitológia. Már fantomként is egyre több Kérdésre… Tovább »

Hó szakad ádventi tájra, Jövőre, Reményre, Vágyra. Hideg problémalepelben Múltat álmodik Az Ember. Szakad alvó, hideg ágra, Szakad álmatlan világra. Hó szakad ádventi tájra; Jövő szeme nyílik tágra. Csillogó, hideg fehérben Talán csak Isten van Ébren…... Tovább »

A Tél első támadása Éjjel kezdődött talán, Hótündérek téli táncot Járnak házunk udvarán. Holle Anyó dunnájából Nagy pelyhekben hull a hó, Kerítésen, háztetőkön Hideg, fehér takaró. Aggódik az úton járó, S boldog, aki hazatér; Ádvent első vasárnapján Fehéren ragyog A Tél.... Tovább »

Egyéves vizslánk, Mira Az ölembe mászik, Ahogy kiskutya korában, Továbbra is játszik. Lassan kezdődik a tél, és Rég elment a gólya, Szalad Mira, ha repül a Sárga pattogója. Zoeval együtt tapicskol Bele sárba, hóba, Aztán másznak a két szemben Lévő házikóba. Egyéves vizslánk, Mira – Talán elkapatva… Hazatérő gazdit fogad Boldogan ugatva.  ... Tovább »