Csillagtalan éjszakában
Dörmög November apó,
Mert neki meleg ruhákat
Nem varr az Idő-szabó.
Hisztériás hajnalokon
Fagyos, vén könnye pereg,
Derengő horizont-párnán
Ködöt fújva didereg.
Novemberi lelkületben
Mereng a kései Ősz,
Dinnyefölddé fakul a Múlt,
S a Jövő a dinnyecsősz.
Csillagtalan éjszakában
Vén Hold búsan hegedül,
Sötét novemberi égen
Csillagtalan-egyedül.
Csillagtalan éjszakában
Csöndesen dúdol a szél,
Halandzsa-jelenben régi
Szép szavú Múltról regél.