Pete László Miklós versei

Most már a Nap se kel korán

Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.

A Nap már nem kemény legény;
Csendben lóg az ég tetején.

Távol csipkés felhőbozont,
Ködben szunnyad a horizont.

Most már a Nap se kel korán,
Ősszel,
Vad, forró Nyár után…

Megpihen a Jelen-hegyen
Az öregedő Szerelem.

A Nap simogat, nem éget,
Sok szépet ad még az Élet.

Most már a Nap se kel korán,
Novemberben,
Ősz derekán.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!