Idő rögös országútján
Gurul a világ,
Útjelzőként sárgulnak az
Aranyalmafák.
Egyenesnek tűnik az út,
Mégis kanyarog,
Táguló körben haladnak
A spirálisok.
A kételyek ködfelhője
Mindent eltakar,
Istent kereső hitetlen –
Jeleket akar.
Idő rögös országútján
Száz nemhit terem,
Távlat híján poshadni kezd
A Történelem.
Idő rögös országútján
Élet-ravatal;
Ballaszt a kánon-művészet,
Meg a hivatal.
Idő rögös országútján
Mégse csüggedünk,
Éppen annyi Reményünk van,
Amennyi Hitünk.
