Pete László Miklós versei

Profán világvégét Zeng a profit-ének; Masszává lett emberroncsok Robot-útra térnek, Polkorrekt gép-banda hegedül, Csak az Isten hallgatag Valahol… Egyedül… Szelíd hagyományok Lomtárba kerülnek, Igazmondók felségsértő Szavak miatt ülnek, Nemzetállamok felbomlanak, Érték többé nem marad csak Mindenütt Salak… Hétköznapot szaggat Multikulti horda, Emberiség sem marad, csak Kevert embercsorda, Igaz szóra nem lesz felelet, De nemünkkel játszadozni… Tovább »

Hol van ma a túlerő? Ki hiszi, hogy játékszere lehet Ország És Jövő? Hol van ma a hatalom? Kit szolgál ma a hazugság Cikkben, Versben, Színpadon? Tán a kormány oldalán? A Haza megmaradása Most a fő veszély talán? Nemigen! Ezer liberális mantra zúghat, Akkor sem hiszem! A túlerő merre van? Vállalja-e önmagát, vagy Sanda? Sunyi?… Tovább »

Szél és eső rázza a fát, Előkerül a nagykabát. A hőfok még mínusz felett, Csak a szél ad fagy-érzetet. Az október enyészete Már a Tél előérzete. Didergésről szól a rege, Itt van a tél előlege. Liberális “világlélek”; Nem zavarják holmi tények… Utópiával hiteget, Tenyésztget – végső hideget… Szél és eső rázza a fát, Koptatja vén… Tovább »

Az Idő kertjében,Friss, virágos réten,Nyugszik az Örök JövendőPihepuha pléden.Gyönyörűszép álomKönnyű idő-ágon;Mindig olyan a Jövendő,Amilyen az álom. Csúf, beteg rémálom,Nehéz idő-ágon,Mire felébredsz belőle,Nyakadon a járom.Az Idő kertjében,Régen,Nagyon régen,Rájöttek, hogy nem mindig jóCsillag van az égen…Amikor a világA rémálmot ontja,Egyszeriben megnövekszikA JövendőGondja.Az Idő kertjébenRemény ül az ágon; Mindig olyan a Jövendő,   Amilyen az álom.  ... Tovább »

Ha a pénz a bőrébe fér, Halad a szekér, Nem fog földre omlani az áldott Piros vér. Pénz-hatalom vigécei, Hogyha nem esik, Tüntetgetnek, bohóckodnak Még egy ideig. Pénz-sátánok talpnyalói, Bélyeges sereg, Maradjanak súlytalanok, Nevetségesek.  ... Tovább »

Októberi erdőszélen Ácsorog az idő éppen. Szomorkás, szeles hajnalok, Minden emlékezet dadog. Jelen-csonkok Jövőt írnak, Letagadott Múltak sírnak. Októberi erdőszélen A Jelen – borotvaélen. Pár gyertya pislákol szépen; Októberi erdőszélen.... Tovább »

Szeles, nyűgös őszi napok; Heves szélben sár kavarog. Régi kipróbált szerelmek Gyengéd szeretettel kelnek. Vezérelt rögeszmék rabja Saját jövőjét eladja. Európa vak és süket; Kótyavetyén a becsület. Jelen suttog, Jövő dadog – Szeles, hűvös őszi napok…... Tovább »

Az EU hiába nyafog, Mégse leszünk öngyilkosok. Nem kincsekre alkudozunk, Hanem csak élni akarunk. A gyermekeinknek tovább Akarjuk adni a Hazát. Globál-pénz hiába dohog. Mégse leszünk öngyilkosok. Mi se világgá nem megyünk, Se muszlimokká nem leszünk. Gondűzöttség menedéke A hétköznapi szent Béke. Multikultira nem vágyunk, Jó lesz nekünk a sajátunk. Csak morogjon, aki morog, Mi… Tovább »

Lesz-e holnap Magyarország, Vagy globál-vezérelt hordák A múltunkat szerte hordják? Lesz-e országunk, Hazánk? Isten vajon gondol-e még Néha-néha ránk?... Tovább »

Néhai Nyár Őszbe révedt; Anikómmal szép az Élet. Nem lett lánc, meg toronyóra, Csak számtalan boldog óra. Két Gyermekünk felnőtté lett; Anikómmal szép az Élet. Szép, nyugalmas, boldog évek; Anikómmal szép az Élet.... Tovább »