Pete László Miklós versei

Amint hazaérsz

Amint hazaérsz, Teljesebb az Élet, Az Otthon újra megtelik, Veled; A lelki Tavasz tüstént újraéled, És minden, ami él, Élni szeret. Amint hazaérsz, Kigyúlnak a Fények, Ragyog velünk a kicsi házikó; Én csak Neked, Veled, Általad élek; Kis Feleségem, Drága Anikó!... Tovább »

Kísértet járja újra Európát

“Kísértet” járja újra Európát: Az eszelős, álarcos hatalom Polkorrekt világ-utópiájának Halva született lombik-szelleme…. Óbégat rossz műanyag doktrínákat; Némi anyagelv, Némi fanatizmus, Koponya-arcán modern szájkosár, Kaszájában meg már ott a dzsihád. Nyílik, Csak egyre nyílik A verem; Az álhumánum sáriát terem. “Kísértet” járja újra Európát, A nemzetállamok ellen uszít, De felszámolná a családot is. “Még az… Tovább »

A Nap túloldalán

Aranytányér A Nap túloldalán… Isten könnye Abban gyűlik talán… Talán, Talán… A Nap túloldalán… Remény haldoklik Őszi éjszakán, Majd feltámad A Nap túloldalán… Majd feltámad A Nap túloldalán… Ködtócsa Európa alkonyán… Majd eloszlik A Nap túloldalán… Majd eloszlik A Nap túloldalán… Békés Jövő A Nap túloldalán.. Egy szép napon majd Ideér talán… Talán, Talán… A… Tovább »

Ősz, a profán öregapja

Ősz, a profán öregapja, Minden hajnal dekadens, Azt sugallja, egyedül csak Az elmúlás permanens. Csupán magában szemlélve Örök végzet képe ő, Folyamata azt sugallja, Hogy többé már nincs jövő. “Világba vetett lesz rögtön, S önmagában toporog, Az Ember, hogyha a Létből Eltűnnek a távlatok. Ősz, a profán öregapja, Öröknek tűnő ború, Innen ered mindenféle Heideggeri… Tovább »

Törökkel bajlódó régi Magyarok

(Válasz-rigmus múltunkat és jelenünket gyalázó német-török ripőköknek)   Törökkel bajlódó Régi Magyarok; Százötven ólomnehéz év Árnya csikorog. A Ti időtökben Bőven hullt a vér, Mégis Nektek köszönhetjük Hogy ma magyar él. Elszántan kitartott, Aki itt maradt, A selejtje már akkor is Külföldre szaladt. Törökkel bajlódó Régi Magyarok, Életképtelen doktrína Rátok acsarog. Azt makogja ványadt Globál… Tovább »

Őszindító szép napokra

Ősz-indító szép napokra Maradt a verőfény csokra. Lelkünk már az Őszben ázik, De a Nyár még itt tanyázik. Ősz napfény – nekünk még “ez”. Néhány hét múlva majd “az” lesz. Vár a ködös közeljövő, Nyár-záró, szomorú eső. Ráborul majd a Múlt bokra Az Ősz-nyitó szép napokra.... Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!