Ötvenötödik őszöm – panyókára vetve

Ötvenötödik őszöm –

Panyókára vetve;

Bámul rám a vén tükörben,

Mint egy öreg medve.

Tán magam se hiszem el,

Talán nem is kéne,

Lesiklik rólam az ördög –

Ötvenötödjére.

Független költészetnek

Sok munka az ára,

Élek, amíg nem szorulok

Csáky szalmájára.

Tovább a blogra »