Ötvenötödik őszöm –
Panyókára vetve;
Bámul rám a vén tükörben,
Mint egy öreg medve.
Tán magam se hiszem el,
Talán nem is kéne,
Lesiklik rólam az ördög –
Ötvenötödjére.
Független költészetnek
Sok munka az ára,
Élek, amíg nem szorulok
Csáky szalmájára.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: