Pete László Miklós versei

Napjaink már rövidülnek

Napjaink már rövidülnek;
Jelen arcán ráncok gyűlnek.

Minden öregebb a vártnál;
Az Ősz – rejtélyekbe hátrál.

Zsugorodik a fény laka,
Puhán terjed az éjszaka.

Napjaink már rövidülnek
Reményeink – Hitre ülnek.

Minden egybekapcsolt kezet
Megvéd a szent emlékezet.

Végzet-bajok még kerülnek;
Napjaink már – rövidülnek

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!