Régi osztrák konzerv-nóta,
“Modernné vált – Kádár óta.
Párttitkárok megcsócsálták,
Énekelték,
El is járták.
Tagad
Múltat,
Elvet,
Nyelvet;
Két századot átszenvelgett.
Telivér sznob,
Mű-fatális;
Vörös volt,
Ma – liberális.
Kádár-apparátus főzte,
Lelkünket folyvást legyőzte.
Felejtsük a hun álmokat,
És Brezsnyev szovjetté fogad.
Utolsó csatlós rossz turul
Esszeszkává magasztosul.
Ne rágódjunk elmúlt koron,
Múltunk csupán jövevényszó,
A jövőnk meg oximoron.
A hivatali költészet
Nevelte a buta népet.
Depressziós lírát ellett,
De – a népnek sose kellett.
Magát ellenzéknek tudta,
S a díjakat – elfogadta.
Népért sohasem kesereg,
Benne – önmagát veti meg.
Nem kedveli, nem ismeri,
S “jobban tudja”, mi jó neki.
Ön-tökönszúró költészet
Ma is köldökére réved.
Belül atombomba-kevély,
De még egy tűszúrást sem ér.
Ha kell, a halandzsát rágja,
Saját nyelvét is kivágja;
Kár a semmit hasítani,
Abból sose lesz – valami.
Isten sohasem válogat
Rossz, műanyag sirámokat.
Díjat nyerhet,
“Modern” lehet,
De ha nincs benne szeretet,
Csak pokolba vehet jegyet.
Savanyú hullazsák-bála;
Halott Múlt is élőbb nála.
