Pete László Miklós versei

Sárgulnak a falevelek, Vénül az esztendő-gyerek. Ősz-tengerben evickélnek Az unalmas őrültségek. Bumburnyákok rasszistáznak, Szabadság-szólamok – fáznak. Sárgulnak a falevelek, Nem minden “kell”, ami “lehet”.... Tovább »

Hullni kezd a falevél, Művelt nyugat újbeszél Posztmodern üvegcsodákon Kacag a zsúpfedél. Szomorkás idei Ősz, Sok lúd polkorektet győz, Kultúrsznob kockafejekben Egyre gyűlik a gőz. Hullni kezd a falevél, Európa mendegél, Döbbenetes vakságában Nem tudja, hova ér…... Tovább »

Napjaink már rövidülnek; Jelen arcán ráncok gyűlnek. Minden öregebb a vártnál; Az Ősz – rejtélyekbe hátrál. Zsugorodik a fény laka, Puhán terjed az éjszaka. Napjaink már rövidülnek Reményeink – Hitre ülnek. Minden egybekapcsolt kezet Megvéd a szent emlékezet. Végzet-bajok még kerülnek; Napjaink már – rövidülnek... Tovább »

Ötvenötödik őszöm – Panyókára vetve; Bámul rám a vén tükörben, Mint egy öreg medve. Tán magam se hiszem el, Talán nem is kéne, Lesiklik rólam az ördög – Ötvenötödjére. Független költészetnek Sok munka az ára, Élek, amíg nem szorulok Csáky szalmájára.... Tovább »

Szeptemberi körteségek; Ha tehetem – körtén élek. Sok zivatar meg nem törte, Bőven terem most a körte. Friss, zamatos, finomságos Körtével telik a lábos. Körte könnyen vidít engem; Kiskorom óta kedvencem. Körtével még szebb az élet; Szeptemberi körteségek.... Tovább »

Kék bolygó A végtelen űrben, Rajta kis ország, Drága hazám. Szép Magyarország, Téged az ember Fentről lát igazán!   Földön a múlt, és égben a távlat, Fent a jövő, nincs gát, Se határ, De lent a haza, Csodaszép Magyarország Mindörökre Hazavár.   Űrhajó Száll fel az égbe, Küldi az űrbe Az emberiség, Büszke jövőnek Titkokat… Tovább »

Felénk tekint a verdeső, Most születő Árva Jövő… Rajta ül a pénz végzete, S a vérontás igézete… Polkorrekt világhatalom Gubbasztana örök fagyon… Felénk tekint a remegő, Félve alakuló Jövő… Katasztrófák rettenete Vigyorog bele a ködbe… De – végzet sohasem lenne, Ha sohasem hinnénk benne… Mindent, ami csak tehető, Tőlünk vár el a Jövendő. Multikulti-végzet helyett… Tovább »

Ősz a legendák hona. Démonoktól félve Befőzi most az ember a Múltakat – a Télre. Ködös, rongyos hajnalok Fáradtan csorognak, Titokzatos, nyűgös esték Halkan gomolyognak. Köd üli a láthatárt, Baljóslatú hártya, Terjeszkedik az éjjel, mint Ördög nagykabátja. Ősz a legendák hona, Fent kering a kánya, Lent halált űzve fénylik a Képzelet világa.... Tovább »

Isten nélküli világbanProfán ima szól,Vén önarcképéhez pózolA pénz valahol.Anyag-végzet templomainHideg béke ül,Az Ember világba vetve,Mindig egyedül.Magányos anyag-világbanKopár lét terem,Nincs az anyag-életbenSe cél, se értelem.Isten nélküli világbanAz érzés beteg;Istent játszanak halandóIsten-emberek.... Tovább »

Évtizedek óta Úgy mész el mögöttem Hogy megsimítod a fejem… Én meg közben lehunyom a szemem… Évtizedek óta Otthont és Létet szentel Jelenléted. Általad, Neked Érted élek… Áldott Az érintésed…... Tovább »