Pete László Miklós versei

Ugor-török háborúság,Régen történt az eset –Olvasgatom, s attól tartok,Mind a két fél tévedett.Török és ugor irányzatGőzmozdonyként zakatolt,S lett olyan őstörténetünk,Ami igaz sose volt.Indogermán kultúrfölényVolt akkor a fő divat,Nyelvi nemek hiányábanNekünk csak a csont maradt.Ugor-török háborúság,Rég elvitte a fene,De múltunk feltárásábanRánk maradt a neheze.... Tovább »

Nyárutói napsugár, Boldog Élet-Őszre jár. Ötvenötödik Nyaram Lassacskán Múltba rohan. Nyárutó szent ritmusát Együtt érzi a Család. Augusztusi kék egek; Élek – amíg élhetek. Nyárutói napsugár, Boldog Élet-Őszre jár.... Tovább »

Késő esti Nyárutó… Az Idő vén lomha tó…   Az éjszaka néma vár, Hajnal-hercegnőre vár.   A Hold öreg ószeres, Szellem-Múltakat keres.   Jövőnk mindig rossz futó; Késő esti Nyárutó.... Tovább »

Nememet nem váltogatom,Pedig ez ma módi,Nekem minden álságosnálSzebb, ami valódi!Hogyha férfinak születtem,Férfiként kell élnem,Férjnek és Apának lenniSzent kötelességem.Nem egyénként kell ülnünk azIndividuum-kincsen,Senkit sem egy szál magánakTeremtett az isten.Egyszer a genderséget isElviszi a kánya,Csak néhány hermafroditaNyafog majd utána!... Tovább »

Ősziesre fordult Az idő hirtelen, Szürke felhő nyargal Fenn az égi gyepen. Tegnap száraz volt még, Ma már csupa latyak, Szomorkás kis szellők Sarat dagasztanak. Hőség-emlékeket A Múlt szekrénye zár, Nyárutóra kondul A ködös láthatár. Ősziesre fordult A jelen esztendő, Tradíció-paplan Lett újra kelendő. Míg a hagyományok Nem vitrinben élnek, Addig vághatunk még neki Akármilyen… Tovább »

Kommersz ének – bágyadt ének;Fújják: média-szirének.(Régi ének – lelkes ének;Reményeink addig élnek,Amíg lelkünkben az Ének.)Kommersz ének – módos ének;Élj a piac örömének!(Régi ének – igaz ének;A dolgok csak annyit érnek,Amennyivel szebb az Élet.)Kommersz ének hazug ének;Csak anyag van, nincsen lélek.(Régi ének – igaz ének;Ameddig van bennünk Lélek,Addig lesz a földön Élet.)... Tovább »

Egyszer régen,Nagyon régen…– Csillag járt az égen –TalálkoztunkEgy szomorúÉlet-világ-végen.Egyszer régen,– Már akkor is csillag járt az égen –Együtt maradtunkTalán egyKopott faluvégen.ValamikorNagyon régen…– Nap ült a kék égen –Együtt voltunkValaholEgy csöndes városszélen.Egyszer régen,Vagy talán márNem is olyan régen,SzemélyeddelÉletembeKöltözött az Éden.Ezután márMindig együttRöppenünk az égig,Ameddig csak létezhetünk:Élet-világ-végig.  ... Tovább »

Augusztusnak közepén Regényemnek fekszem én. Idő lombjai alatt Hűsöl a jövő-csapat. Vén Nap égi széken ül, És csak fűt kegyetlenül. Vadul táncol a meleg, Forrnak modern nem-hitek. Tradíció-patakon Evez vén Jövő-rokon. Remény hátán úszom én Augusztusnak közepén.... Tovább »

Kánikula – újratöltve, Lóg megint augusztus nyelve. Forrnak a nyitott ablakok, Szürke ég felhőért makog. Újra lángol három határ, Porba tűnt a tegnapi sár. Repülni tanul a madár, Múlik, Múlik, Múlik a Nyár… Holt Lét új Életre öltve; Kánikula – újratöltve.... Tovább »

Szánalmas kánonita Mű-rongyait rázza, Amit csak kedvel a köznép, Reflexből gyalázza. Hogyha a könyv-abrakot Nem piacon mérték, Nem illeti meg “a magas Irodalmi érték!” A kánon-irodalom Kenyerét megette, Önmagát a lótuszevők Szigetén feledte. Szánalmas kanonita Csak az anyag “áldja”. A “művészet hivatali Elméletét” rágja. Poétika megkopott, Esztétika bandzsa A költői nyelvezet meg Drog szülte haladzsa…. Tovább »