Pete László Miklós versei

Egyszer régen, nagyon régen…

Egyszer régen,
Nagyon régen…
– Csillag járt az égen –
Találkoztunk
Egy szomorú
Élet-világ-végen.

Egyszer régen,
– Már akkor is csillag járt az égen –
Együtt maradtunk
Talán egy
Kopott faluvégen.

Valamikor
Nagyon régen…
– Nap ült a kék égen –
Együtt voltunk
Valahol
Egy csöndes városszélen.

Egyszer régen,
Vagy talán már
Nem is olyan régen,
Személyeddel
Életembe
Költözött az Éden.

Ezután már
Mindig együtt
Röppenünk az égig,
Ameddig csak létezhetünk:
Élet-világ-végig.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!