Pete László Miklós versei

Búcsú-ölelésre Készül már a nyár, A többi évszak gond-hada Csatasorba áll. Emléke marad csak Holnaptól nekünk, Jövő Nyárig ebből talán Feltöltekezünk. Újabb nyár a polcon, Múlt-kamra telik; Az emlékek egyszer majd a Jövőt éltetik. Búcsú-ölelésre Készül most a nyár, Ami szépet tettünk, hozzánk Mindig visszajár.  ... Tovább »

Kárpát-medencei Nyár, Vége fele jár; Talán egyszer Múlt és Jelen Egymásra talál… Hogyha megugrik az őz, Eljön majd az Ősz; Nem marad majd globál dollár, Csupán helyi csősz. Hogyha a Tél visszajön, Alagutat ás, Talán lesz a Földön újabb Időszámítás. Kárpát-medencei Nyár, Magányos Jelen; Fojtott Múltból nem nyújt kezet Többé senki sem. Kárpát-medencei Nyár, Vége… Tovább »

Még tart az Élet, Tart a Szerelem. Jelenünk épül Szent emlékeken, Még élhetünk, Az Isten engedi. Létünk Szerelem, S Hit melengeti. Jövő felé Szelíd Jelen-vízen; Még tart az Élet, Tart a Szerelem.... Tovább »

Augusztus végi partokon Idült hitetlenség oson. Rossz, megmondó művészetek Felett kacag a fergeteg. Meztelenkedő végzetek Rettegik az enyészetet. Augusztus végi partokon Jelen – posztmodern romokon. Fekete gólyahad rakott Avantgárd remetelakot. Remény fekszik a homokon; Augusztus végi partokon.... Tovább »

Ha részei vagyunk a Végtelennek, S a Végtelen bennünk otthonra lel, Magunk vagyunk A Minden, Meg a Semmi, És akkor alkotunk. Ha szeretünk… Az Isten Kívülünk, S bennünk teremt; Ahogy fent, Úgy odalent… Mindegy, Hétköznapok, vagy ünnepek; Az isten soha nem lehet Tömeg. Lehet az ember Nemtelen, Nemes, Csak a felelősség Egyetemes. Profán a lárma,… Tovább »

Álmos késő nyári napon Ásít a Jelen, Szunnyad öreg kunyhójában A Történelem. A kihunyó emlékek vén Dajkája, a szél, Egyfolytában régi, fáradt Napokról regél. A profán lelket az Idő Most üti szíven, Akiben nem hisznek, nem tud Hinni semmiben…... Tovább »

Feketére festett egekAlatt minden remény beteg.Mindig még nagyobb vermet ás A profán önmarcangolás.Hogyha magunkban nem hiszünk,“Utolsó csatlósok” leszünk.Feketére festett egekAlatt boldogság nem lehetHit és önbecsülés nélkülA Felelősség megvénül.Rövid távú profán görbeApró pályán kering körbe.Feketére festett egekTávlatot nem lebegtetnek.Ha messzire nem nézhetünk,Magunk alatt delelhetünk.Akinek nem jó a magyar,Az a leggonoszabb cudar.Rossz, áruló tekintetek;Feketére festett egek…... Tovább »

Megszentelt Nyárutó; Nap ragyog az égen, Nagyon várom haza Drága Feleségem. Nyárutói napok Látogatnak sorra, Készítenek meghitt, Boldog öregkorra. Szépen múlik a Nyár, Éppen úgy, mint régen, Megszentel Nyárutó Áll a faluvégen.... Tovább »

Gonosz számítógéphibák, Gágognak – akár a libák… Ördög akárhová vesse, Nem válaszol Ez se Az se… Tovaterjednek a bajok; Az ördög valahol vihog, A vén virtuális svihák… Gonosz számítógéphibák... Tovább »

Szent István napján, Magyar ünnepen, Eső kopog az Idő-köveken. A kis Jövő Bölcsőben elcsitult, Jelen-fejecskét Simogat a Múlt. Jelen Jövőben Majd Múltat terem, Szent István napján, Magyar ünnepen.... Tovább »