Pete László Miklós versei

Kánontalan Szabadságban Végleg magamra találtam. Az Igazi való nekem: Csak a “dilettáns” Szerelem. Csak düllesszenek kánonék; A Valóság: peremvidék. Kánontalan Szabadságban Élek – ahogy mindig vágytam. A fals kánon-történelem Sose szalad együtt velem. Liberális kánon-világ Taplószáraz műgittet rág. Kánontalan Szabadságban, Szép, egyszerű Igazságban… Semmi rossz, extrém lilaság, Csak hagyományos Boldogság… Életem célját találtam Kánontalan Szabadságban.... Tovább »

Idő-parti Nyár-szigeten Köt ki a Régi Szerelem Optimizmusok susognak “Megállj”-t idült viharoknak. Idő-habok Jelent mossák; Napon szárad a gonoszság. Szívós a Régi Szerelem Idő-parti Nyár-szigeten..  ... Tovább »

Máris itt a Július, A Nap – vörös talár… Pedig nekünk csak ezután Kezdődik el a Nyár… Tombol kint a nagy meleg, Forrón tüzel a Nap, S az éhes- idő-szörnyeteg Már júliust harap. Nagy iramban jött a Nyár, Mint az ördög lova, Mire megszokjuk majd, talán El is üget tova.... Tovább »

Pénzvezérelt, beteg jövő Fenyeget? Nem is lesznek majd valódi Emberek? Se nemzet, se család, csupán Globális? Rajta a dollár hatalma Totális? Emberségnek az emléke Sem kotyog? Nem lesznek, csak dollár-agyú Robotok? Nem lesz ember, csupán bio Egyveleg? Pénzvezérelt, beteg jövő Fenyeget? Azt képzelik szenilis Dollárpapák, Hogy csupán a pénztől forog A világ. Dollártól tán a… Tovább »