Pete László Miklós versei

Az Idő, a Vén NarrátorFélni kezdett –  önmagától.Hosszúra nőtt már a szőre,Mivégre mindig előre?Menni, soha meg nem állni,Végtelenségig narrálni.Az Idő, a Vén NarrátorCsak az emlékekben bátor.Sose hal, de nem is éled,Unalmas az örök élet…Epika végtelen síkjaAz öröklét-narratíva.Magába zárt, örök táborAz Idő – a Vén Narrátor.  ... Tovább »

Túl a bíbor hegyeken, Rejtőzik a Múlt, A jövő; Isten is ott álmodozik Csendesen.. Túl a bíbor hegyeken… Innen a Végső Hegyen, Nyarat élvez Otthonában, Meghitt, régi Szerelmében A jelen.. Innen a Végső Hegyen… Meghitten szürke Jelen, Múltunk takar, Jövőnk fázik, Csendesen éltet minket A Szerelem. Meghitten szürke Jelen… Túl a bíbor hegyeken Valaki tudja… Tovább »

Isten tüzén Idő serceg; Évek, Napok, Órák, Percek… Tél fagyaszt, aztán Nyár éget, Folyton megújul Az Élet. Kívül minél öregebbek, Belül talán – annál szebbek… Isten tüzén Idő serceg, Múlttá válik Jövő herceg… A Múlt emlékezve éled, Néhány percig tart Az Élet… Évek, Napok, Órák, Percek.. Isten tüzén Idő serceg…... Tovább »

Július van, tizenhárom, Fradi-győzelemre vágyom! Hűsölnek a vén koboldok, Menekül, aki nem boldog. Mosolyog a vén láthatár, Önfeledten tombol a Nyár. Július van, tizenhárom, Családomat itthon látom. Itt az idei Nyár fele, Otthonunk ritka mód tele. Július van, tizenhárom, Fradi-győzelemre vágyom!... Tovább »

Napok óta írja magát, Megrágja minden mondatát. Epikai alapsíkon Számos cselekményszálat fon. A részletes vázlat: ikra, Abból születik a szikra. Leomlott már az összes gát; Napok óta írja magát.  ... Tovább »

Nyári bársony éjszakábanMegpihen az Isten lágyan.Az ég vén szeme lecsukva,Alszik a Nap – alábukva.Fényes, halk csillagszerenádFesti a csendes éjszakát.Kicsi Jövő – pizsamában,Nyári bársony éjszakában.  ... Tovább »

Van-e még elég Erő A Tradícióban? Látjuk-e, ha gonosz fegyver Lapul a falóban? Azt halljuk, hogy “a fejlettség” Már az égig érne, De azt látjuk, hogy folyik a Világ orra vére. Önveszélyes médiadalt Zúg vén globál-kontár, Vesztünkön szeretne nagyot Kaszálni a dollár. Fogunk-e hinni a sulykolt, Hangos hazug szóban? Van-e még elég Erő A Tradícióban?… Tovább »

Gördülő családtagjaink Házi orvosa, Arcán örök fiatalok Csibész mosolya. Akár a trópusi vihar, Ő mindig siet, Tán csak alacsonyan repül, Tán nem is vezet. Hogyha kehes az autó, Azonnal kiszáll, A diagnózis perceken Belül készen áll. Olyan ember, aki élni, Szeretni szeret, Még csak a minap töltötte Be a negyvenet. Családot és barátot Nem hagy… Tovább »

A Szent Erőt Isten adja,Aki tudja,El is kapja.A világ vén ember-hámor;Csak az egyéni a bátor.Amerre nézünk, csak konokFantáziátlan sablonok. A Szent Erőt Isten adja,Használhatja –Aki tudja.... Tovább »

Színjátszóink színpadon, Most zajlik a tábor, Akad, aki forró nyárból Tháliához pártol. Fenn a Vigadó felett Vén Július ásít, Tizennégy ügyes fiatal Színházat csinál itt. Senki sem tétlenkedik, Öröm, Munka, Béke, Elevenné válik Múltunk Egy szép töredéke… Színjátszóink színpadon, A darab is épül Pénteken előadás is Lesz belőle végül.  ... Tovább »