A Cél magában sose Felelet,
Csak híd az Idő partjai felett.
Egy pillanatban semmivé lapul,
Máskor felhőkből fölénk tornyosul.
Azt, hogy elérni milyen célt lehet,
Mindig az eszköz határozza meg.
A profán Cél nem ad erőt soha,
Lehet szülő – de mindig mostoha.
Ha van, akár irreális lehet;
Ha nincs – magunkhoz lettünk hűtlenek.
Vele is lehetek boldogtalan,
De nélküle – minden haszontalan.
Egyik Cél olykor másikon tapod,
A Cél nem végzet, csupán állapot.
Ha képes szétszakadni szakaszokra,
Csak profán sóvárgások bodzabokra.
Ha meg tud alkudni önfeladásra,
Kenyéradó gazdája sírját ássa.
A Cél magában sose Felelet,
Csak híd az Idő partjai felett.