Pete László Miklós versei

Fáradt kora nyári estén

Fáradt kora nyári estén
Árnyék sóhajt a ház testén.

Sötétség rohamát állja
A körtefa koronája.

Hold csillan a messzeségben,
Csak a meddő Jövő ébren.

Fáradt kora nyári estén
Közös Múltunkat keresném.

Jelenünk velünk a Hegyen,
Közös Jövőnk – bennünk pihen.

Közös álmainkat lesném
Fáradt kora nyári estén.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!