Fáradt kora nyári estén
Árnyék sóhajt a ház testén.
Sötétség rohamát állja
A körtefa koronája.
Hold csillan a messzeségben,
Csak a meddő Jövő ébren.
Fáradt kora nyári estén
Közös Múltunkat keresném.
Jelenünk velünk a Hegyen,
Közös Jövőnk – bennünk pihen.
Közös álmainkat lesném
Fáradt kora nyári estén.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: