Pete László Miklós versei

Nem a Lét-felszámolás A Művészet dolga; Nem Istent kell kitagadni – Az anyag a szolga. Nem a semmit kell keresni, A Valami kéne, Létrával, vagy biciklivel Nem jutunk az égbe. Nem a gonosz győzelmét kell Rezignáltan várni, Az álarcos végzetnek kell A nyakára hágni. Nem a Lét-felszámolás, A teremtés trendi, Elmegy majd a süllyesztőbe A… Tovább »

Lét-zabáló abszurdumok Bajt áhító gyomra korog. Pusztuljon, ami veretes, Hadd guruljon a szögletes. Hull a Jövő, tágul a rés, Hamarosan – szabadesés… Lét-zabáló abszurdumok; De az Élet – nagyon konok. Megőrülhet a pénz-sátán, Elúszik majd a Múlt hátán. Polkorrekt akármit rína; Isten nem puszta doktrína. Lét-zabáló abszurdumok; Múlik a hangzavarotok.... Tovább »

Nem akarunk róla lemondani, Bármit locsogjon a sekélyes felszín, A szögletes erkölcsű szkepticizmus, Csak őrizzük mélyen, Magunkba rejtve, Mint szép Jövőt az örök fiatalság…   Ami a profánnak utópia, A Léleknek A messzi Múlt dala…   Addig kéne előkerülnie, Míg globál idióták pénz-elméje Minket is Atlantisszá nem darál…   Atlantisz mesélhetné el nekünk, Mi az… Tovább »

Május esti zsongó csendben Mosolyog a fáradt ember. Diadalmas Tavasz tombol, Tavasz süt az esti lombból. Virágillat éjbe simul, Cammog a Hold – hangtalanul. Lélek zeng távoli Hegyen; Csontig átjár a Szerelem. Idő újul örök Rendben; Május esti zsongó csendben.  ... Tovább »

Május-köntöst ölt az év, Fején napfény-sapka, Hosszú, kemény Tél után Nyár felé haladva. Köhög még a májusunk, Nehéz út mögötte, Hűvös, ködös, rossz április Terhét örökölte. Jövő-Remény fiókái Lábunk elé ülnek, Tél nyomasztó emlékei Pocsolyákba gyűlnek. Május-köntöst ölt az év, Orgona virágzik, Kora délután csupán a Pesszimizmus fázik. Verőfényre készülünk, Pazar nyárelőre, Csak az akar… Tovább »