Tán valóban az utolsó idők
Örvényei cibálják a világot?
A nagyvilág –
Műanyag keszkenő…
Most volna tán az utolsó idő?
A jövő már a pokolban pihen?
Nem hiszem…
A zavart elvek korszakában élünk ,
Az alattomosság ma szinte törvény,
A humánum-tehenet megfejik,
Glóriát követel a deviáns,
És lassan már a tisztesség a szégyen…
Polkorrekt szemfedő…
Most volna tán az utolsó idő?
Végleg behunyva az isteni Szem?
Nem hiszem…
Prédikálnak,
Siránkoznak,
Jajonganak egyesek,
Hogy a végítélet-bilincs
Már a kezünkön recseg…
Hogy világvége,
Özönvíz előtti korok,
Meg Szodoma képe
Kúszik az égre…
Ezt mind-mind
Elhiszem,
De…
Nincs eleve elrendelve semmi sem!
Ha a pénz bármit tehet,
Hogyha nem mondunk NEM-et,
A “fejlődés” olyan mélyre eltemet,
Ránk se találnak többé soha..
De..
Nem a végzet lesz majd az oka.
A világfa ki nem szakad,
Ha nem fűrészeljük magunk alatt..
Isten arcán mosolyra is
Mozdul a redő,
Ha akarjuk,
Nem lesz soha
Utolsó idő…
