Volt egyszer régen egy Monarchia…
A Nagyszüleink még beleszülettek,
Velük mostanra kihalt az anyag,
A szín megfakult,
Eltompult a dal,
Csak szellem-rongyait kavarja még
A Történelem,
Az örök Vihar…
História kavarog,
Rázkódnak a szellem-rongyok,
Mint szélben
A kihajított
Kacatok.
Városházák, színházak, templomok,
Régi kastélyok homlokzatain
Nosztalgiázik a Történelem;
Mellettük sivár lakótelepekben
Porladozik a vén huszadik század,
És rikító újmódi rózsaszínben
Vihog a jelen…
Csendben elsunnyog a História..
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Helyenként csak kevés marad belőle,
Helyenként meg túl sok…
Fő okosok,
Slampos és felelőtlen hivatal,
Annak hiába sír, meg ravatal,
Kifog a Styx vén, álmatag révészén,
És mindent túlél a Föld ezen részén…
Rossz, verejtékes bürokrácia…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Emléke lassan kihullik a szűrőn,
Mint nyelvünk német fordulatai,
A szójárás ma másféle bitangol,
De – semmivel se jobb a hablaty-angol…
Eltűnik minden, ami szó fia…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Alázatosnak lenni tessék,
Kedélyesen kegyetlenek az esték,
Bigott, hanyag, rossz magyarellenesség…
Királyunk is volt,
Vén bürokrata…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Pofaszakállak,
Kínos ébredések,
Rossz reálpolitikus tévedések…
A végén szét kellett hullania…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Néha kedvelve – sohase szeretve,
Leendő gyikosait dédelgetve,
Néha nyeregben,
Néha térden állva,
A botnak mindig rossz végét találva..
Sült protekciós hierarchia…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
De mégis…
Mégis..
Sajog a hiánya..
Tömérdek hitványság jött
A nyomába…
Egykor..
“Klasszikus modernség” hona…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…
Halott nagyapánk régen nem mesél,
De az emlék
A génjeinkben él…
Irigy és kopár a História…
Volt egyszer régen
Egy Monarchia…