Nagyszombaton

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,

A csíra sarjad,

Lent a Föld ölében

Misztériumra készül már

A Mag;

S vihart kavar a hitetlen anyag.

Krisztus sírjánál szent elmélkedésben

Íjként feszül meg most a létezés,

Ős titkok rejtekén pattan a zár,

S a világ

Feltámadásra vár.

Valaha rég,

A Golgota hegyén,

A közért adta magát

Az Egyén.

Embertelenül sokat szenvedett,

De legfőbb üzenete:

Szeretet.

A világ megváltásra vár,

Az oltár ma egyszerű és

Kopár.

Vén Nap mosolyog friss Tavasz felett;

Az Élet értelme a Szeretet.

Feltámadásra vár

A néma Lét;

Nagyszombaton

Nem mondanak misét.

Adni születtünk,

Ölelni,

Szeretni;

Jövőt nevelni,

Élni,

Szépet adni.

Távolból érezni

Húsvét szelét;

Örömünnepre szomjazik

A Nép.

Örök időkre embernek maradni;

Az emberi Lét szent törvénye:

Adni.

Szent tűz óvja a Lélek éjszakáját;

Nagyszombaton

Megszentelik a lángját.

Ha profitelv győz a törvény felett,

A nyűgös sátán majd nagyot nevet.

Zengnek az

Alázatos

Tiszta hangok;

Rómából visszatérnek

A harangok.

Ha nem jut érvényre

A Szeretet;

A kapzsiság

Az örvénybe vezet.

A világ vezetőinek,

Uram,

Adj tisztességet,

Jó erkölcsöket,

Hogy a horgadó kapzsiság felett

Végre győzhessenek.

Krisztus sírjánál szent elmélkedésben

Íjként feszül meg most a létezés,

Ős titkok rejtekén pattan a zár,

S a világ

Feltámadásra vár.