Pete László Miklós versei

Virágzik a kertem, Árad a Tavasz; Amit a pénz-erkölcs hirdet, Soha nem igaz. Jelenkor a Felnőtt, Jövő a Gyerek; Apák és Anyák nevelnek, Sose genderek. Minden meghitt Otthon Csodapalota; Az emberi lényeg Isten Örök otthona. Virágzik a kertem, Szent a Kikelet, Házastársunk Szerelmében Az Isten szeret.  ... Tovább »

Márciusi virradatok; Tenni – a legnagyobb titok. Tavasz fürdette rossz utak; Jégmentes a Jelen-patak. Tavasz a szélvédő mögül; Csupán az Öröm könyörül. Márciusi virradatok, Az út szélén por kavarog. Szent szavak végzettel pörbe… Előzget a profán törpe. Szeszélyes Jövő kanyarog; Márciusi virradatok.... Tovább »

Vajon a Múlt állandó-e?Vagy relatív tán az is?Jéggé fagyott tényekből áll,Vagy e szemlélet hamis?Ami egykor volt és elmúlt,Le van zárva végtére,Vagy távol jövő formáljaAzt a maga képére?Ami elmúlt, az örökreTűnik el a múlt-soron,Vagy esetleg módosulvaTérhet vissza egykoron?... Tovább »

A Tisztesség mostanában Elfér egy apró szobában. Felesleges szó ne essék, Nem tisztességes a kétség. Vitatni akárki meri: Csak a Tisztesség emberi. A Tisztesség mostanában Ül komoran egymagában. Ahol a férfi nem férfi, Kötelességét nem érti, Ahol lassan a nő se nő, Lelki mezőkön fű se nő. A Tisztesség mostanában Csendben ül a Családjában. Szent… Tovább »

Egy verőfényes tavaszi napon Megtörli kézfejét az Irgalom. A nyegle bosszúvágyat elveti, Csupán a jóindulat emberi. Új áldozatra les a fájdalom, Egy verőfényes tavaszi napon.... Tovább »

Felhőfodrok kódorognak Márciusi égen, Most is lelkesít a Tavasz, Ugyanúgy, mint régen. Frissen születő Kikelet Ege alatt állok, Tavaszfüggöny mögött elmúlt, S jövendő világok. A Múlt nagy pillanatai Már az Égig érnek, Túl az idő horizontján Kortalanul élnek. Felhőfodrok kódorognak Az összes határon, Múltat árul az enyészet Drágam, örök áron. Isten készül türelemmel, Hogy lelkünk… Tovább »

Vén salabakter, vagy ifjú hólyag, Öreg vagyok én már megalkuvónak! Nem hagyom – bármilyen magasra hágott – Pöffeszkedni az ostobaságot. Magára vessen, ha károg a kócsag, Öreg vagyok én már megalkuvónak!... Tovább »

Ébredező Szent Kikelet; Jövő színezi az eget. Morcos kis hajnali ködök; Csak a megújhodás örök. Transzcendens álmok szeretnek, Profán vágyak kéregetnek. Ébredező szent Kikelet; Ünneplőben a fellegek. Családok, Nemzetek, Hitek Nélkül a téridő hideg. Zsong az Élet minden szinten; Vagyunk az Egy – és a Minden. Ébredező szent Kikelet; Az Idő kalapja kerek. Túl halálon,… Tovább »

Böjti szelek, fújjatok! Kétséget ne hagyjatok! Nehezen nyitó Tavaszban Még a tél-szkepszis makog. Lassan érő Kikelet, A Remény legyen Veled! Poshadt történelmi Télben Szent, örök vágy a Neved. Tél terrorja menekül, Fagy-dogma sutba kerül, Igaz Jövőú akkor jön, Ha Múlt és Jelen Egyesül Böjti szelek, fújjatok! Kikeletet hozzatok! Minden Tavaszban jobb Jövő Lehetősége Ragyog.... Tovább »

Sár növekszik, tócsák gyűlnek; Hitek posvánnyá vegyülnek. Rútak, rusnyák trónra ülnek, Szépek Múltba menekülnek. Törvény-bokrok elferdülnek, Remény-csöbrök kiürülnek. Sár növekszik, tócsák gyűlnek; Tradíciók jéggé hűlnek. A gyáva neve lesz bátor, Minden kifordul magából. Haldokló Szabadság hörög, Értékek helyett – pénz csörög. Sár növekszik, tócsák gyűlnek, Hamisak fennen örülnek. Fák pesszimizmusban áznak, Nyegle marhák fasisztáznak. Minden… Tovább »