Pete László Miklós versei

Ködfelhő a világ felett, Fasorban sincs még Kikelet. Vén Fagy – páncélos darabont; Övé a ködszürke porond. Hallgatagok az emberek, Vicsorog az idült hideg. Ködfelhő a világ felett; Úgyis túléljük a telet. Isten mosolyog – nem nevet; Ködfelhő a világ felett.... Tovább »

Vízöntő makacs telében Örökké csak Isten ébren. Közöny issza poshadt sörét, Ördögöt bujtat a sötét. Az Életet Idő falja, Bakacsin az egek alja. Vízöntő makacs telében Jövendő Nyár fogan éppen.  ... Tovább »

Ötvenöt mától betöltve, Remény, Jövő – újratöltve. Vízöntő komoran ragyog; Mindig elmúlnak a fagyok. Kanonizált szikkadt vének Még mindig kölyöknek néznek, Fuvalkodott fiatalok Szemében meg öreg vagyok… Gender-tanra nem zápulok, De megalkudni se fogok. Híg brancsok, önjelölt nagyok: Egy ideig még maradok. Ötvenöttel sok füst szaladt, De ami szép – mind ittmaradt. Erőm, munkám, tehetségem,… Tovább »

Úton járó Télutó Bandukol sietve, Vén Tél és ifjú Tavasz közt Egyensúlyt keresve. Szürkülő hócafatok Lassan olvadoznak, Frissülő fürge hajnalok Kora tavaszt hoznak. Még a legkeményebb Tél Sem örök – csak árva; Úton járó Télutó Kudarcra van szánva.... Tovább »

Olimpia Budapesten? Szép álom nyugalmas esten… Esélyünk? Talán akkora, Mint egy kolibri sóhaja… A Győzelem a Mersz fia; Kell-e nekünk olimpia? Kell-e  nekünk olimpia? Olimpia Budapesten? Sarjadó Hit holt kereszten… Nem biztos, hogy mások hagyják, Küzdve is nehezen adják… Károg százezer hárpia, Kell-e nekünk olimpia? Kell-e nekünk olimpia? Olimpia Budapesten? A Bátorság – félig Isten…… Tovább »

A Messzeség szélénFehér lovak..Csak addig élünk,Amíg látszanak.Előttünk nyargalnak a Messzeségben…Az Idő hátán loholunk utánuk,Hátha egyszerNyergükbe kaphatunk…Vén botosispánunk, szürke valóság,Fülünkbe kántálja unalmait,De nem veszíthetjük szemünk előlA fehér lovakatA Messzeségben….A Messzeség szélénFehér lovak..Lelkünk egy részévelSzáguldanak.Tán fiatalokSzépek ésErősek,De – mégis általunk száguldanak…A Messzeség szélénFehér lovak..Akkor lesz nagy baj,Ha nem látszanak…Tán Isten is szent Álmokkal teremt;Az Álmok fönt,Az anyag… Tovább »

Hideg, fehér hótakaró; A Jövő sosem látható. Hogy a Lét merre ficereg, Nostradamus se mondja meg. Rózsából sose lesz gyopár, A jósok világa – kopár. Hideg, fehér hótakaró, Csupán a halál eladó. A Lét nem műszálas kelme; Nincs eleve elrendelve. Talmi szükségszerűséget Csak az anyag-világ éltet. Hideg, fehér hótakaró; A Remény nem megalkuvó. Létbe nem… Tovább »

Visszavette trónját a Tél Hóesés pereg, Fa tövében komor arccal Bámul a Hideg. Hópelyhekkel hull ránk az új Téli stáció; A láthatárt betölti a Hó-invázió. Hószakadást gyászos hangú Téli szél kísér, Amerre a holdfény ellát, Minden hófehér. Visszavette trónját a Tél, Kétség didereg, Meleg házba húzódnak a Fáradt emberek. Visszavette trónját a Tél, Azt hiszi:… Tovább »

Öreg legény az Alázat, Egyedül tartja a Házat. Fontoskodó vénségeket Nem hív meg, és nem is követ. Alamuszi nemhiteket Figyelemmel se hiteget. Öreg legény az Alázat, Nem tisztel fagyot, se lázat. Felfuvalkodott ifjakat Otthonába sose fogad. Zöldfülű arroganciát Egyetlen hídon se visz át. Öreg legény az Alázat; Nem alkuszik, ha fellázad.... Tovább »

Még egy hétig ötvennégy… Irigy Idő, hová mégy? Bár kávézni ment a Tél, Az elmúlás nem henyél. Amikor tud vermet ás A fekete mikulás. Még egy hétig ötvennégy, Ilyenkor ritka a légy. Ásít az öreg bokor, Csupán állapot a kor. Álmot őrizz, Reményt végy; Még egy hétig ötvennégy…... Tovább »