Ötvenöt mától betöltve,
Remény, Jövő – újratöltve.
Vízöntő komoran ragyog;
Mindig elmúlnak a fagyok.
Kanonizált szikkadt vének
Még mindig kölyöknek néznek,
Fuvalkodott fiatalok
Szemében meg öreg vagyok…
Gender-tanra nem zápulok,
De megalkudni se fogok.
Híg brancsok, önjelölt nagyok:
Egy ideig még maradok.
Ötvenöttel sok füst szaladt,
De ami szép – mind ittmaradt.
Erőm, munkám, tehetségem,
Szép Családom, Feleségem…
Felelőtlen, nehéz korban,
Soha nem exkluzív sorban.
Perverz jövő-pempőt csócsál,
Dzsihád-bitang fegyvert lóbál,
Puhul Európa agya,
Védett növény lesz a ragya,
Polkorrekt egyentehenek
Bőgnek gondolat-meleget,
Múlt-fogyaték Jövőt éget,
Média-nyáj égre béget,
S emberjog-ficamok adnak
Fedezéket gyilkosoknak.
Van még Isten bennünk -égben;
Remény – csak a tisztességben.
Legyen ínség, legyen bőség,
Élni
Mindig Felelősség.