Ötvenöt

Ötvenöt mától betöltve,
Remény, Jövő – újratöltve.

Vízöntő komoran ragyog;
Mindig elmúlnak a fagyok.

Kanonizált szikkadt vének
Még mindig kölyöknek néznek,

Fuvalkodott fiatalok
Szemében meg öreg vagyok…

Gender-tanra nem zápulok,
De megalkudni se fogok.

Híg brancsok, önjelölt nagyok:
Egy ideig még maradok.

Ötvenöttel sok füst szaladt,
De ami szép – mind ittmaradt.

Erőm, munkám, tehetségem,
Szép Családom, Feleségem…

Felelőtlen, nehéz korban,
Soha nem exkluzív sorban.

Perverz jövő-pempőt csócsál,
Dzsihád-bitang fegyvert lóbál,

Puhul Európa agya,
Védett növény lesz a ragya,

Polkorrekt egyentehenek
Bőgnek gondolat-meleget,

Múlt-fogyaték Jövőt éget,
Média-nyáj égre béget,

S emberjog-ficamok adnak
Fedezéket gyilkosoknak.

Van még Isten bennünk -égben;
Remény – csak a tisztességben.

Legyen ínség, legyen bőség,
Élni
Mindig Felelősség.