A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Csak addig élünk,
Amíg látszanak.
Előttünk nyargalnak a Messzeségben…
Az Idő hátán loholunk utánuk,
Hátha egyszer
Nyergükbe kaphatunk…
Vén botosispánunk, szürke valóság,
Fülünkbe kántálja unalmait,
De nem veszíthetjük szemünk elől
A fehér lovakat
A Messzeségben….
A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Lelkünk egy részével
Száguldanak.
Tán fiatalok
Szépek és
Erősek,
De – mégis általunk száguldanak…
A Messzeség szélén
Fehér lovak..
Akkor lesz nagy baj,
Ha nem látszanak…
Tán Isten is szent Álmokkal teremt;
Az Álmok fönt,
Az anyag idelent.
Távlat nélkül a hétköznap vacog,
De csak az álmok halhatatlanok.
Szerelem,
Szorgalom
Isten,
Család;
Mindent túlélhet, amíg ott robognak
Messze elöl
A fehér Paripák.
