Pete László Miklós versei

Fáradt Hold fénye regél; Az Idő peregve él. Szeles alkony-paplanát Most növi ki a világ. Távoli csillagködök; Lét és az Idő – örök. Fáradt Hold fénye regél Vénülő Lét mendegél. Alamuszi, vén korok; Fekete lyuk tántorog. Sunyi anyagelv hebeg; Hallgatnak a fellegek. Jövőt fél, vagy vár a szél; Fáradt Hold fénye regél.... Tovább »

Valami mindig összeér, Valami mindig visszatér, Valahol apró pontocskává Változik át A Tér. Valami mindig tétova, Valahol soha nincs soha, Valahol kongva magasodik Az Idő Temploma. A főhajó: sötét torok, Toronypár búsan ácsorog, Valahol néma csendben várnak Az Idődémonok. Valahol mindig zúg az ár, Valaki mindig visszavár, Az elhagyott időotthonban Most is áll A Vár.... Tovább »

Régen várt napsütés Ragyog ékesen, Bízunk benne, hogy a Tavasz Gyorsan itt terem. Ragyogó verőfény Kint az udvaron, Örök Nyár maradhat bennem, Hogyha akarom. Születő Tavaszban Újjászületünk, Anikóval, Boldogságban Fut az Életünk.... Tovább »

A Tavasz első szombatja A Telet kamrába rakja. Fagyot, ködöt nem siratunk, Mosolyog az öreg Napunk. Felül bárányfelhő-sereg, Integet a friss Kikelet. A Tavasz első szombatja Jövőnket kezünkbe adja. A sorsot élére rakja A Tavasz első szombatja.  ... Tovább »

NOlimpia… El ne induljon Fehérlófia… Itt mindenkinek kár fáradnia. Miénk az ínség régi kosara, Többe, nagyobba Ne vágjunk soha. NOlimpia… Elég nekünk az ínség kosara. Legyünk egy kisországnyi bennszülött, Lessük makogva a nagyok szavát, Ne merjünk, Ne akarjunk, Ne reméljünk. Ha Árpáddal ezt közli valaki, El sem kellett volna indulnia. NOlimpia… Szegény, kopogó érzelemvilág, Azt… Tovább »

  Európa – alkonyatban;Reményeken bilincs kattan.Hagyomány sorsa – enyészet;Koránt lapozgat a végzet.Az agyakat globál kepi,Meg polkorrekt mákony lepi.Sátán boldog izgalomban;Európa – alkonyatban.  ... Tovább »

Télutói alkonyat, Szél gyászolja a havat. Amit mástól kapunk, elvész, Amit adunk, Megmarad. Szürke tél végi ködök, Lusta Idő hömpölyög, Egyedül a Szép, Meg a Jó, Ami istenben Örök.... Tovább »

Ős Okoknak rejtekébenSzunnyad pokol,Szunnyad Éden.Ami egyszer nevet kapott;Ami másnak nevet adott…Szunnyad, ami fogant régen,Ős Okoknak rejtekében.Ős Okoknak rejtekébenMinden gyönyör,Minden szégyen.Kezdet és Vég együtt halad,Mindig örök titok marad.Egyedül csak az AkaratÉpít Jövőt,Emel falat.ElindultunkNagyon régen,Ős Okoknak rejtekében…  ... Tovább »

Vén Télutó sarat dagaszt, Naiv Jelent Múlttá maraszt. Tüsténkedik világkufár, Közönyösen hallgat a sár. Csorba propaganda-kopják A Jövőt zsebünkből lopják. Vén Télutó sarat dagaszt, Sok az úr – kevés a paraszt. Szú nyomul, akár egy herceg, Rosszkedvű verseket perceg. Mindig pénz a non plus ultra, Satnya jövő délceg Múltra. Vén Télutó sarat dagaszt, Jelent a… Tovább »

Szerelemmel áld az Isten, Üdvöt hullat szerteszét, Hűséges szerelmespárok Érezhetik a Kezét. A világ alaptörvénye, Amiből Jövő terem; Isten legfőbb adománya: A hatalmas Szerelem. Isten él a Szerelemben, Ahol semmi sem profán. Istent is a Kedvesünkben Szerethetjük igazán. Szerelemmel áld az Isten, Jóindulattal szeret, Ad életcélt, boldogságot, Szép Családot, Gyermeket. Gyermekek voltunk egykoron, Anyák és… Tovább »