Magunkban őrizzük mindannyian,
Ki rejtve,
Félve,
Bízva,
Ki meg hitetlenül,
A Hitre vágyva…
Hátha Valaki
Egyszer
Megtalálja…
A Kapu…
Ezüst-békesség szárnyú,
Arany-alapú…
Nem hozza el
Se pénz,
Se harc,
Se kegyszer,
De ha akarjuk
Megvalósul egyszer…
A Kapu
Egy békességes, alkotó világba…
Tagadják kajla fanatizmusok,
Pökhendi rációk,
Azt állítván:
Isten halott,
S a Cél – bezárt fiók.
Azt mondják, itt a végső kánaán,
A mindenható piacgazdaság,
S a korrupció rongyos köpenyében
Az örökké szűz Demokrácia…
De tudjuk azt, hogy
Mégse…
Mégse…
Mégse…
Hogy a Múltat füstbe öltöztetik,
Holttá magyarázva erőszakolják,
Hogy virtuális, kapzsi pénz-jövendők
Pajzsként használják csupán a Jelent,
S a változás nem mindig jót jelent…
De szélcsendes erkölcsök idején
Pillanatokra látjuk a Kaput,
És tudjuk:
Van kiút…
Egy világ, ami szent;
Egy világ, ahol Szerelem – a Rend..
Ahol minden a Szeretet,
A Szó,
Egy világ, ami nem tökéletes,
De – Jó…
Csak a Hit, ami sose alkuszik.
Bennünk és felettünk az örök Isten
Értünk imádkozik…
