Pete László Miklós versei

Januárt záró csendes éj, Az égbolt – fekete karéj. Már útra kelt a nagy hideg, A reggel másutt éri meg. Cipősarokra sár tapad, És lucskos minden hócafat. Januárt záró csendes éj A Múlt – hallgatag meredély… A Jelen – tűnő pillanat, A Jövő sötét, mély garat… A kockázat sosem csekély; Januárt záró csendes éj.  ... Tovább »

Magunkban őrizzük mindannyian,Ki rejtve,Félve,Bízva,Ki meg hitetlenül,A Hitre vágyva…Hátha ValakiEgyszerMegtalálja…A Kapu…Ezüst-békesség szárnyú,Arany-alapú…Nem hozza elSe pénz,Se harc,Se kegyszer,De ha akarjukMegvalósul egyszer…A KapuEgy békességes, alkotó világba…Tagadják kajla fanatizmusok,Pökhendi rációk,Azt állítván:Isten halott,S a Cél – bezárt fiók.Azt mondják, itt a végső kánaán,A mindenható piacgazdaság,S a korrupció rongyos köpenyébenAz örökké szűz Demokrácia…De tudjuk azt, hogyMégse…Mégse…Mégse…Hogy a Múltat füstbe öltöztetik,Holttá magyarázva… Tovább »

Lesz-e ennél hidegebb? Az ördög se tudja, A tévé időjósának Szájhúzásra futja. Csúcspontján grasszál a Tél, Fagy már hetek óta, Mínuszokról, didergésről Szól a téli nóta. Lesz-e ennél hidegebb? Még Isten se tudja, Sose talál Jóra, aki A rosszat kutatja…... Tovább »

Tartja magát még a Tél, Szürkésfehér szemfödél; Idő síkján a vénséges Vándor halál mendegél. Éjszakától reggelig Néma fagy terpeszkedik; Prüszkölő, kehes Reményre Ködfüggöny ereszkedik. A hó keményen ropog, Gonosz végzet andalog, Kertek alatt hoppon maradt Pénz-jövendő csámborog. Tartja magát még a Tél, Befagy a Múlt, zúg a szél; Az egykedvű Felelősség Most is velünk mendegél.... Tovább »

Régen rágja pénz agyara Vén Európa fülét, Oroszország ellen újra Háború kellene még… Hogyha ilyen csúf időket Adna még egyszer az ég, Akkor a magyar nem lenne Más, mint ágyútöltelék. Világmédia adja meg A pénz-kórus ritmusát, Fennhangon szidják Oroszhon Imperializmusát. Szinte minden bal-hangszeren Ott nyekereg ez a dal, Ostoba, nyegle szövege Kiagyalójára vall. Hogyha a… Tovább »

Medrében néha holtra fagyA vénülő Idő,Ilyen korokban csúszik elMinden tisztes Jövő.Vad jégmezővé változikA hallgatag Jelen,De csak a távoli JövőLesz majd embertelen.Álszent, sikamlós jégmezőnRossz, sunyi köd tolul;Mögötte vigyorog a rém –Még láthatatlanul.... Tovább »

Cudar hideg napokon Jelen biceg hó-boton. Fehér halál-szemfedő Alatt sír a háztető. Csüggedt jégborda terem, Elsatnyul a türelem. Cudar hideg napokon A gonosz mégis potom. Ördög vén herélt koson Fagy-pokol felé oson, Fagy-strapájú rossz közöny A holnapnak nem köszön, De a fáradt életek Lelke mégse lett beteg. Kémény füstje csendesen Mosolyog a légbe fenn. Minden… Tovább »

Ezüst erdőkön át – buszon; Előttünk Január oson. Rossz jégbordák csikorognak, Gondterhelt őzek vacognak. Káprázatos jégvarázslat; A világ: téli rajzvázlat…  ... Tovább »

Vén gazember Január, Gondokat hoz, bajra vár. Keményen ropog a jég, Szürkén gomolyog az ég. Piszkosfehér a határ, Tán nem is lesz sose Nyár. Vén gazember Január, Csüggedésre, jajra vár. A Föld halvány lepedő, Torzóban áll a Jövő. Vén gazember Január, Fagyra, csüggedésre vár. Hogyha nem kaphatja meg, Majd vihog vagy kesereg. Meglehet, hiába vár… Tovább »

Dér-aurájú Néma téli fák; Hóágyon ásít A dermedt világ. Fehér mezőkre Tompa köd borul, Figyel a végzet Láthatatlanul. A szürke horizont Most sem üres; Vén hazugság Pozíciót keres. Dér-aurájú Néma téli fák; Doktrína-kórban nyög A nagyvilág.... Tovább »