Pete László Miklós versei

Ádventi estén Fagyos a világ, Öreg házak dorombolnak, Mint ó kabalák. Év vége felé Elszunnyad a rét, Magunkon érezhetjük még Az Isten kezét. Rakoncátlanul Röhög az Idő, Bízik benne, hogy a Múltnak Egyszer szárnya nő. Ádventi estén Hideg Hold ragyog, Örömódát gyakorolnak A kerti fagyok. Téli varázslat Halkan muzsikál, Sok mogorva pesszimizmus Fagy-glédába áll. Vén… Tovább »

A Boldogság – talán csak Felelősség… Felnőttség dolga, meg kell érni rá, Az “önbeteljesítő” kamaszkorból Éretté válni, Szeretni tanulni… A Felnőttkor nem anyag, Hanem Lélek… Felelőtlen kamasz-tempók helyett, Élni, Szeretni kell A Életet. Szent a felnőttkor… Nem hetyke villanás, De éltető, szelíd tűz, Mindhalálig… Már nincs profán, Minden – valami más… Több nincs felesleges, nyegle… Tovább »

Téli szél-keresztség, Sálat venni tessék, Ádventet hoztak nekünk a Hosszú téli esték. Jeges, vad szelekkel Érkezik december, Szeretetbe, emlékekbe Öltözik az ember. Kopaszon aggódnak Még az öreg fák is, Fogát csikorgatja a Tél, A vén liberális. Téli szél-keresztség, Fűtött jelen-esték, A propaganda-jövőről Mállik már a festék. Kamasz-emberiség Bambul fel az égre, Már nem kéne játszadozni,… Tovább »