Régi téli hétköznapok
Jégcsap-dala újra kopog.
Minden mozdulat tovaszállt,
Tán a vén Idő is megállt.
Télbe ködült gyermekkorok
Emlék-folyama kanyarog…
Régi téli hétköznapok
Emléke a jégen ragyog.
A csöndes vidéki telek
Emléke lelkemben remeg.
Derékmagas, fehér falak;
Apám vág a hóban utat…
Régi téli hétköznapok;
A feledés mindig – dadog.
Havas utak, szánok, hitek,
Karácsonyfát termő hideg.
Jégbordát szántó lópata,
A téli este illata…
Régi téli hétköznapok,
Régi havak, régi fagyok…
Nézz a Múlt meghitten szembe,
Mesét sugdos a fülembe.
Minden Múltban Jövő vacog…
Régi téli hétköznapok…