Mint a gyermekkori telek…

Mint a gyermekkori telek;

Csikorgó hó, szürke hideg.

Régi tél emlékezni kér:

Mint egykor – fekete-fehér.

Jeges úton csendben mulat

A régi avitt hangulat.

Mint a gyermekkori telek;

Hallgat a világ – reszketeg…

Szőrös a füle a fagynak,

Fehér tetők bólogatnak.

Ködös, jégbordás udvarok;

Kertek alján Múlt vigyorog.

Mint a gyermekkori telek;

Köznapi remény enyeleg.

Egykori fagyok emléke;

Csendes, szürke lelki béke…

A Múlt kopott kabátjába

Van a Jövő titka zárva…

Ádvent csendességgel pereg…

Mint a gyermekkori telek.

Tovább a blogra »