Pete László Miklós versei

Hideg télben hideg ének

Hideg télben hideg ének;
Álmaink az égig érnek…

Jég szorítja a világot,
De a Remény ma is – áldott.

Csontig fagyasztó zegernye;
A Múlt mára – szikkadt pernye…

Hideg télben hideg ének;
Anyagelvek jégben élnek.

Téli Föld repedve forog,
Rossz entrópia vigyorog.

Jégbe fagy az Isten szava,
Hull a realitás hava.

Hideg télben hideg ének,
Tornyosulnak ránk az évek.

Hidegednek újabb telek,
Felnőtt lett már mindkét gyerek.

Sátánbohóc időt kapál,
Célkeresztbe néz a halál.

Hideg télben hideg ének,
Minden perc – hála az égnek..

Tőlünk él az összes évünk;
Hogy szeressünk, azért élünk.

Nélkülünk dideregnének
A hideg télben az évek.

Szól anyag holt istenének
Hideg télben hideg ének.

 

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!