Mintha itt sertepertélne
Most Holle anyó,
Mint régi szép képeskönyvben,
Úgy esik a hó…
Szertartásosan ürül ki
Az égi kehely,
Függöny módjára hintázik
Millió pehely.
Szép, parádés, nagy pelyhekben
Gomolyog a hó,
Festőt hívogat a látvány,
Vászonra való.
Sznob ítésznek nem ízlik, mert
Nem elég profán,
A varázslatos fehér kép
“Giccses” is talán.
Aki őszintén szeretni
Bárkit képtelen,
Azt hiszi, nem is létezik
Igaz Szerelem.
Kamasz-létben megrekedni
“Korszerű” csapás,
Az ilyennek nem jut más, mint
Promiszkuitás.
Aki mesterkélt világban
Éli életét,
Annak “üres utópia”
Lesz a tarka rét.
A téli hideg hó-pompa
Mindig megfogott,
Aki meg ezen fanyalog,
Szipuzzon drogot.