Csomagolni kezd az év,
Már a Múltba készül,
Decemberbe érve minden
Számvetésbe vénül.
Volt ragyogó, szép Tavasz,
Fénylettek a kertek,
Tél elmúltán az emberek
Újra élni mertek.
Szárnyra kapott a remény,
Nyíltak a virágok,
Szép hazánkat megkímélte
Sok külhoni átok.
Csomagolni kezd az év,
Néz a szürke égre,
A világon jónak-rossznak
Előbb-utóbb vége.
Volt napfényes nyáridő,
Izzadtak a földek,
Szénné égett gond-fellegek
Hétköznapra törtek.
Fülledt, meleg napokat
Zivatar követte,
Pénz-démonok ördögfőztjét
A sakál se ette.
Csomagolni kezd az év,
Múlik a Lét máris,
Minden hátralévő óra
Egy arany kaláris.
Jön a siheder Jövő,
Türelmetlen forma,
Bölcsességet tanul majd, ha
Megvénül a gondba’.
Még a mienk a világ,
Itt a csillagóra,
Csordához nem csatlakozunk
Minden szíre-szóra.
Felelőtlen ostobát
Az Isten se szánja,
Csak a gazember örvendez,
Bolond, aki bánja.
Csomagolni kezd az év,
Sors a puttonyában;
Csak az istentelen ember
Élhet egymagában.