Még szokjuk egymást,
Mint új szeretők….
Még szokjuk egymást,
Mint vén tó fenekén
A kavicsok,
De az összhang
Napról napra
Nagyobb.
A váltón már otthonos
A kezem,
Végre kocsim lett
Nekem.
Másoknak ez régen természetes,
Nekem nem az,
És nem is lesz soha…
Ötvennégy évesen
Az első autómat vezetem…
Köszönöm,
Istenem!
Repedezett, szürke síkon megyünk,
A szélén
Nyárfa,
Csalán,
Laboda…
Előzgetősék hadd iszkoljanak
A szikkadt láthatár mentén,
Tova…