Ádventi estén
Fagyos a világ,
Öreg házak dorombolnak,
Mint ó kabalák.
Év vége felé
Elszunnyad a rét,
Magunkon érezhetjük még
Az Isten kezét.
Rakoncátlanul
Röhög az Idő,
Bízik benne, hogy a Múltnak
Egyszer szárnya nő.
Ádventi estén
Hideg Hold ragyog,
Örömódát gyakorolnak
A kerti fagyok.
Téli varázslat
Halkan muzsikál,
Sok mogorva pesszimizmus
Fagy-glédába áll.
Vén sunyi csöndben
Hallgat a sötét,
Reálpolitika vívja
Az ördög pörét.
Ádventi kémény
Füstöt ereget,
Füst alakban száll a meleg
A város felett.
Készül az ünnep,
Csendben idebent,
Jobban tartja lelkünket, mint
Falat a cement.
Ádventi estén
Csillagmiriád;
Felengedni készül talán
A fagyos világ…