A Boldogság – talán csak Felelősség…
Felnőttség dolga, meg kell érni rá,
Az “önbeteljesítő” kamaszkorból
Éretté válni,
Szeretni tanulni…
A Felnőttkor nem anyag,
Hanem Lélek…
Felelőtlen kamasz-tempók helyett,
Élni,
Szeretni kell
A Életet.
Szent a felnőttkor…
Nem hetyke villanás,
De éltető, szelíd tűz,
Mindhalálig…
Már nincs profán,
Minden – valami más…
Több nincs felesleges, nyegle öncél,
Nincs időtöltés,
Nincs játszadozás.
A Boldogság – talán csak Felelősség…
A teljes Ember meghitt Élete…
Vagyon, hatalom csak játékszerek,
A fontos, hogy
Isten
Bennünk
Szeret.
Házastársunk,
Gyermekeink,
Jövőnk…
Ne szálljon a semmibe az erőnk,
Isten művének részei vagyunk…
Céltalanságot ember nem szolgálhat,
Ördög a profán,
Istené
A Távlat…
A Boldogság – talán csak Felelősség…
Meg kell tanulni,
Hittel,
Alázattal…
Aki nem képes rá, kamasz marad,
Család-torzók között ugrándozik,
Vagy promiszkuitásban legelészik,
S “modern hangnak” véli
A bégetést.
Profán kérdésre Isten nem felel,
A Boldogsághoz
Élni
Érni kell…
Nem számít, szűkösség van,
Vagy bőség;
A Boldogság
Leginkább
Felelősség…