Pete László Miklós versei

Végre itt áll az ablakom alatt… Hosszan vágytam hiába rá, S lemondtam róla rég, S most itt áll már, Kéklik, Akár Az Ég… Még sosem volt Ő az első nekem, Ötvennégy évesen, És épp olyan kék, Akár a szemem.. Végre itt áll az ablakom alatt… Össze kell szokni, Egybecsiszolódni. Ő fog majd engem Ezer helyre… Tovább »

Az Élet Isten mosolya, Boldog, aki teremt, Csendes, nemes, szent Derűből Épülhet bármi Rend. Az anyag-univerzumon Csupán mosoly hat át, Sok komor arctól lesz komor Az emberi világ. Pénz, fanatizmus, hatalom, Mind-mind halott szobor, Általuk lesz a földi lét Komor halotti tor. Az Élet Isten mosolya, Mosoly a Lent, s a Fent… Nem vihogás, nem… Tovább »

Nem feladni – élni; Örökké remélni. Isten tán csak vendég; Őszül a Mindenség. Pénz tekinget félre, Nem fér a bőrébe. Nem feladni – élni; Sohasem henyélni. Pénz-vezérelt, sanda Globál-handabanda, Hiába óbégat, Hogy szép, ami randa. Nem feladni – élni; Nem ráérni félni. Munka és alázat; Minden egyéb: látszat. Élőbb a valóság, Mint a magyarázat. Nem… Tovább »

Rövidülő őszi napok, Fáradt alkonyat andalog… Elgyötört a világ teste, Didereg a szürke este. Vajúdnak tétova okok, Hideg napok sora kopog. Múlt, Jelen pora kavarog; Rövidülő őszi napok…... Tovább »

Egyre sötétedő esték; Jövőtől félni ne tessék… Korán jött téli hidegek; Köhög a világ, mert beteg. Hosszú, alattomos árnyak Lappangó bajokra várnak. Egyre sötétedő esték; A Múlt színe – Jelen-festék. A Jövő? Por néhány tincsen… Előre megírva nincsen. Virtuális pénz-seregek Hátán pénzállam-betegek… Azt hiszik, Istent kilesték… Egyre sötétedő esték…  ... Tovább »

Szép, de nehéz nap után A test pihenést kíván. Fent az öreg telihold Se nem élő, se nem holt. Levélfosztottak a fák, Kókadozik a világ. Nyugszik álom-fekhelyen A teljesült Szerelem. Isten adjon még sokat, Szép, de nehéz napokat!... Tovább »

Közös őszünk, Közös telünk… Amíg élünk – együtt leszünk. Hideg, szeles novemberünk; Isten legyen mindig velünk. Kicsi Otthonunk még földi, Szép selymes Hangod betölti. Közös őszünk, Közös telünk… Egymás kezét fogja kezünk. Van Életünk, Két Gyermekünk, Isten legyen mindig Velünk.  ... Tovább »

Üzent a Tél. Szörnyű szél Tombolt az udvarokon; Távolban már ott vigyorog A vén, jeges Masztodon… Nem nyugszik a Vén uzsorás, Hóval, jéggel fenyeget, Engedelmesre fagyasztott Ember-gépeket Szeret. Látogatást Tett a hideg, Fagyos novemberi nap; Méltó választ ad a Télnek Minden bátor Pillanat. Üzent a Tél, Havazott, Vacogott a Pillanat, Vágy- és szeszély-tócsák fagytak Jéggé… Tovább »

Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Hull a folyékony soha, Cuppog világ-pocsolya. Gép-istenek ostora A szél-demagógia. Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Jön talán kézen-közön A profán pénz-vízözön… Szemforgató pénz-eső, A közösség-temető. Istent, Létet kereső, Csúf novemberi eső… Néma ködben verdeső Törött szárnyú, kis Jövő.. Hull a földre, egyre hull, Múlt és Jelen megfakul.. Csúf,… Tovább »

Azért vagyunk demokraták, Hogy szót fogadjon a világ. De a többség mind fasiszta, Ilyen fób, vagy olyan-ista, Készül a feketelista, Rajta lesz Iván, Jack, Pista! Demokrata, Demokrata, Az vagyok, Az vagyok én, Vigyázzatok, Mert veletek Olyat teszek, Mint Mélosszal Athén! Nem kell többé nemzetállam; Az uralom legyen nálam! Mivel demokrata vagyok, Az legyen, amit akarok!… Tovább »