Végre itt áll az ablakom alatt…
Hosszan vágytam hiába rá,
S lemondtam róla rég,
S most itt áll már,
Kéklik,
Akár
Az Ég…
Még sosem volt
Ő az első nekem,
Ötvennégy évesen,
És épp olyan kék,
Akár a szemem..
Végre itt áll az ablakom alatt…
Össze kell szokni,
Egybecsiszolódni.
Ő fog majd engem
Ezer helyre vinni,
Látni kell, hogy van,
És hamar
Elhinni…
Mondták,
Hittem:
Nekem nem lesz soha…
Hogy mégis van,
Az ma már nem csoda,
Csupán Munka,
Szeretet,
Akarat…
Végre itt áll
Az ablakom alatt…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: