Pete László Miklós versei

Hideg este árnyékában Didereg a Múlt, Hosszú a Tél annak, aki Élni nem tanult. Borostásan fagyoskodnak Kócos nemhitek, A világba belevetve Kacag a hideg. Anyagvilág főtörvénye Tudja a helyét, Zsörtölődik a sarokban A néma sötét. Hideg este árnyékában Fázik a Jövő, Akad-e még tovább élni Majd elég Erő? Zavarja-e létünket a Végzet-hárpia? Lendületet vesz-e még… Tovább »

Őszutói alkonyatban Ezer fáradt pillanat van. Lombjuk vesztett tölgyek felett Szunyókálnak a fellegek. Alkonyatra bánat tapad, Az év lassacskán elapad. Őszutói alkonyatban Nosztalgia zárja pattan. Mint félszeg régi vendégek, Melegednek az emlékek. Ködbe vesző távol hegyek Titkos folyamot rejtenek. Köd-hegyekben álom-erdő, Ott örvénylik a Jövendő. Fantom-vizek habja csobban Őszutói alkonyatban…  ... Tovább »

Profán világ-rengetegben Kis vályogház rejteke; Számomra és a Számodra Itt a világ közepe. Fényes, meghitt nyugalomban Telnek itthon a napok, Nagy öröm, ha hosszú esték Végére itthon vagyok. Berzenkedhet odakint a Kánikula, vagy a hó, Itt lakik a jó közérzet, És velem van Anikó. Profán világ-rengetegben Szent otthonunk, kicsi ház, Itthon, a világ közepén Ránk… Tovább »

Novemberi vasárnapon Soraimat fontolgatom. Ömlik a bánatra leső, Rossz, nyomorúságos eső. Csöpörög lármás sejtelem, Tócsákba gyűlik a Jelen. Novemberi vasárnapon Ködfátyol az ablakomon. Az üvegen vízcsöpp-kéreg, Dideregnek a Remények. Sóhajtanak dermedt Hitek, Háztetőn táncol a hideg. Novemberi vasárnapon A Múltamat lapozgatom. Mesés-vidám a Múlt nagyon… Novemberi vasárnapon…... Tovább »

Létek, Hitek, torlódások… Amint nem szeretünk – átok. Idő ver türelmet csapra, Száz program – egyetlen napra. Kapkodó, lihegő éra; A türelem – süketnéma… Létek, Hitek, torlódások… Ezernyi lét-torzót látok… Álságos virtuál-tájék, Akta, vagy videójáték. Papír-lét – ködből lópata; Isten nem lesz bürokrata. Csak hallgatok, Nem kiáltok… Létek, Hitek, torlódások…  ... Tovább »

Ádvent felé közeledve Ősz-kapu megvetemedve… Mogorván gunnyaszt november, Kabátba bújik az ember. Pitymallat fagyosan eszmél, Távolból már dörmög a Tél. Ádvent felé közeledve Az éjszaka vénhedt medve. Kopik az évről a kéreg, Éledeznek a veszélyek. A profán lét partjainál Horgonyoz a téli halál… Ádvent felé közeledve Vibrál Isten Jövő-kedve… Kifényesednek a napok, Lámpasorban ádvent ragyog…. Tovább »

Pasztell színű őszi ének, Csípős estű őszi évek… Nosztalgiás őszi este, Forró az emlékek teste. A gondolat maradt fürge, Csak a horizont lett szürke. Pasztell színű őszi ének; Szent szavak világot érnek. Holt dolog sohasem teremt, Szent szavakból épül a Rend. Gyors alkonyba bújik az ég, Isten igéje – halványkék. Pasztell színű őszi ének; Háttér… Tovább »

  Istené a vesződség,Miénk a világ,Nem nőnek a világ végénNadragulya-fák… Tökéletes élethezSzáz év is kevés,Bárki mondja, a világbanNincs elrendelés. Sanda profit-látszatotPoklok felezik,Csak az ördög súgja, hogy aTett “nem létezik”. Istené a vesződség,Miénk az öröm;A műanyag sziklabércenNincs kecskeköröm. Boldogsághoz munka kell,Szabad akarat;A Kegyelem mindörökreIstennél marad.... Tovább »

Margit körút.. Corvin köz… Magyarország… Idegen hangzású, furcsa nevek Sorát önti elő a rádió, Áradnak, mint zabolátlan folyó, Bennünk egy messzi kis ország vonaglik, Míg Európa borotválkozik.   Emitt béke, üzlet, hétköznapok, Demokratikus jólét, nap ragyog, Felriadva csak hála jár az égnek; Valahol messze, túl a kerítésen Sztálin-szobor dől, orosz tankok égnek…   Egy ország… Tovább »

  Mára jelenné vénült tegnapelőtti jövendő; Terveimet  Te tudod, szedd Magad össze nagyon! Légy igazabb, jobb, szebb emlékű, mint az előző; Óvd Magyarországot, s benne Családomat is!... Tovább »