Pete László Miklós versei

Újabb év kezdetén… Az Idő még szűz, és megifjodik A Várakozás, Hátha most jöhet Valami Más…   A naptárba már új évszám került, És alábbhagyott a cudar hideg. Új év. A futó örömök után. Jönnek az újabb, és a régi gondok.   Tél közepén Barantáltak Fosztogató ködök, Jéggé fagyott a hagyomány, És a világ Köhög…. Tovább »

Margit körút.. Corvin köz… Magyarország… Idegen hangzású, furcsa nevek Sorát önti elő a rádió, Áradnak, mint zabolátlan folyó, Bennünk egy messzi kis ország vonaglik, Míg Európa borotválkozik.   Emitt béke, üzlet, hétköznapok, Demokratikus jólét, nap ragyog, Felriadva csak hála jár az égnek; Valahol messze, túl a kerítésen Sztálin-szobor dől, orosz tankok égnek…   Egy ország… Tovább »

Fantomok az őszi csendben, Varjak kárognak rekedten. Fondor alkonyat betakar, Árulást zörög az avar. Alpok felől fordul a szél, Alattomos nótát regél. Fantomok az őszi csendben, Komor, ínséges menetben. Elárult jó Babilonok Felszámolt világa morog… Feledtetett Atlantiszok Szellemfogsora csikorog. Fantomok avarba zárva,  ... Tovább »

Késő este – egy hosszú nap után; Bólogat a közelmúlt Az öreg körtefán… Ősz meg a gond – két vénülő iker; Semmibe csábít az anyag. Mégis élni kell. Tétova buszra száll fel az Idő; Régi menyasszony a Remény, Még sincs esküvő. Késő este – egy hosszú nap után; Etikásdit játszik a pénz Az uborkafán. Hallgat… Tovább »

Valahol mindig szól a Dal,Valaki mindig Jót akar. Valahol elcsitul a szél,Valaki mindig szépen él. A SzerelemValahol mindig éget,Valahol mindig tovább tart az Élet. Valahol mindig szép a Szép,Valaki most előre lép. Valahol mindig jó a Jó,Valahol mindig szép a Szó. Valahol kushad a végzet,Valahol mindig élni tud az Élet.... Tovább »

Se hamis pátosz itt, Se vézna szólamok; Csak élő Múlt, Egy csipetnyi Jövő Zenére táncol a vidám Jelennel, S a vén Idő kíváncsian megáll.   A friss, szép élmény emlékké fakul, Múlttá öregszik a mai jelen, És rútul szemetek közé nevet A vén tohonya, cinikus világ… Őrzitek-e majd ezt a tisztaságot?   Ragyogó koronátok: A… Tovább »

Októberi sár… A tévelygő Történelem Majd hazatalál… A vén Idő Jövőre, Vagy újdonatúj Atlantiszra vár.. Októberi sár… Októberi sár… Októberi sár… Októberi sár.. Latyakos belenyugvásban Úszik a határ… Véres barantára készül A dollár-tatár. Októberi sár… Októberi sár… Októberi sár… Isten és a világ esze Nem egy srófra jár. Nem piac az emberiség, Nem is szó-bazár…. Tovább »

Életemnek van értelme; Enyém Anikóm szerelme. Két gyönyörű felnőtt Lányom; Örömöm Bennük találom. Van gyönyörű Magyarhonom, Meghitt, csendes kis Otthonom. Hogy mégis minek van híja? Nekrológom majd megírja.  ... Tovább »

Este van, Este van, Péntek este van… Az egész hét bajkészlete Semmibe suhan. Lassan és Tétován Száll le a sötét, Fél még az Ősz birtokolni A Nyár örökét. Őszies Illatok, Telihold ragyog; Szépen kell az Őszt fogadni, Drága Magyarok.  ... Tovább »

Az eső rojtosra áztat Elveket, Meg terveket; Sohasem Isten az, aki Jobb jövővel hiteget. Egyre hull a híg latyakba Doktrínákkal vert jövő, Nem caplathat át a sáron Más, Csupán a friss erő. Októberi szürke égből Egyre hull az áradat, Pesszimizmussal töltené A reménység-kádakat. Az eső rojtosra áztat Pomádés nemhiteket; Vén szenilis szkepsziseket Naponta sárba temet…. Tovább »